Gasztronómia

A gasztronómia a kultúra és az étel közötti összefüggés tudománya vagy mûvészete, de sokan vallják azt is, hogy a „kettõ együtt”. Hozzátartozik a terítés, a felszolgálás mûvészete, az étkezés kultúrája és minden más, ami az étkezéshez kapcsolható. Jean Anthelme Brillat-Savarin szerint "A gasztronómia mindannak intelligens ismerete, ami összefügg a táplálkozással".

 

Magyar Gasztronómia kialakulása

A magyar gasztronómia korszerûvé és hagyományõrzõvé válását sok-sok magyar, illetve Magyarországon mûködõ szakácsmûvész tevékenysége alapozta meg. Marchal Jószef, aki III. Napóleon udvari konyháján tanult és a német császár, az orosz cár, és fõhercegek konyhamestere volt, Czifray István a magyar nemzeti szakácskönyv írója , Görög Rezsõ az elsõ világhírû magyar szakács, Wampetich Ferenc, Glück Frigyes és Standler Károly Az ínyesmesterség könyve címû mû szerzõi, Gundel János vendéglõs, Gerbeaud Emil cukrász és csokoládégyáros, Dobos C. József cukrász, szakácsmester és szakíró, Magyar Elek és Venesz József gasztronómiai szakíró……

A magyar gasztronómia a magyar kultúra egyik kiemelkedõ eleme, változatos, kreatív ételféleségekkel, egyedi és karakteres ízvilággal büszkélkedhet. Konyhakultúránk több mint ezeréves történelmi fejlõdés eredménye, amely Magyarország jó természeti adottságain, valamint az évszázados tradicionális állattartás, növénytermesztés és a manufakturális élelmiszer-elõállítás örökségén alapul. A magyar ételkészítési szokásokat alapvetõen jellemzõ sertéshús és zsír használatának oka a török idõkre vezethetõ vissza. A hódoltság évszázadai alatt a portyázó törökök ugyanis minden háziállatot elvittek, kivéve a sertést, mert azt a muzulmán hitük miatt nem ehették. A magyar tájkonyhák tradícióit jelentõ receptek a népi táplálkozás bölcsességét bizonyítják, hiszen a legegyszerûbb nyersanyagokból készíthetõ legkülönfélébb ételvariációkat tartalmazzák. „A magyar konyha története nem más, mint a jó ötleteket elfogadó, ötvözõ, dominanciákat is beépítõ táplálkozási fejlõdés” – az õsi ázsiai nomád, a német, az olasz, a szláv, a török, az osztrák és a francia gasztronómia szintézise.

A hagyományos magyar fogások alapanyagai a húsok, a friss zöldségfélék, gyümölcsök, a friss kenyér, a tejtermékek és a méz. Füves levesek, gyümölcslevesek, zsenge fõzelékek, meleg tészták, zöldségekkel készült frikasszék, jóízû mártások ezernyi változata, valamint a sütve, párolva és fõzve készíthetõ marha-, sertés-, bárány-, szárnyas-, hal- és vadhúsételek csodás ízgazdagsága jellemzi a magyar konyhát. Mindezek közül a legismertebb magyar nemzeti ételek a pörkölt, a gulyás, a halászlé, a töltött káposzta, a paprikás csirke, a paprikás krumpli, a disznótoros, a bableves és a túrós csusza. A halászlé különlegességét az adja, hogy míg Európában évente 22–24 kg halat eszik meg egy fõ, addig Magyarországon ugyanez az éves adat kevesebb, mint 4 kg/fõ. Ezt a kicsiny mennyiséget a karácsonyi halfogyasztási hagyományainknak, a dunai és tiszai halfõzési gasztronómiai örökségünknek köszönhetjük.

 

A Kis Helikon Gastronómiája….avagy Beatrix “boszorkány- konyhája”

Mindenkinek szeretnénk visszahozni a gyermekkorát egy pillanatra, amikor a nagyi térûlt - fordúlt és pillanatok alatt fenséges édességeket hozott össze a kamra mélyén meghúzódó kincsekbõl, vagy reggelente amikor a hátsó udvar rejtekébõl még a langyos tojás egy rántotta áldozata lett- mi is került bele a legfinomabb zöldségek, házi sonka, szalonna avagy kolbász, friss tojás, mindehhez csatlakozott a friss kemencében sült házi kenyér- és a szomszéd “Marcsa tehenének” friss teje (tartósító -, és vegyszermentes). Ki ne emlékezne a nagyi kis falucskájának regiónális ételcsodáira - itt Zalában az aludttejes prószára, a subenára, a kapros káposztalevesre és még sorolhatnánk.

Beatrix ötvözi a a tradíciót leporolja, új köntösbe bújtatja, mindezt úgy, hogy a legegyszerûbb ételeknek is olyan eleganciát ad, amely megállná helyét a legelegánsabb fogadáson is!